mintha egyszer mar elkezdtem volna... - kiegeszites, mert .....

nos. Tim Miller workshop. tegnap. elotte egy kimerito, de csak erzelmileg, beszelgetes. siras. kerdesek. jo kerdesek. aha, orulok neki. de a valaszok hol vannak?

aztan a workshop. konnycsepp apillan, aztan eltunik. korbe allunk. 45 plusz par ember a teremben. nagy a terem. barna padlo. egy-egy parketta kocka nyikorog. korbe alllunk. megfogjuk egymas kezet. o mellettem all. vmi fura van kozottunk mostanaban. nem ertem, miert. o is erzi. ma megkerdeztem. talan a munka? nem hiszem. nem tudom. remelem, megoldjuk, mert ez igy nem jo. nem szeretem a kellemetlen erzest kozottunk. aztan megszakitotta beszelgetest. telefont kapott - nem hiszem, h ma mar folytatjuk. talan holnap, az oran. vagy utana?

nem folytattuk. meg bocsanatot kert, amiert nem jelzett vissza. ezt megkoszontem. aztan kerdeztem is vmit. enne nincs is jelentosege. csak talan annak, h hallottam, abbol, amit ondott, h talan szivesen beszelgetett volna meg. de nekem mennem kellett.

aztan vmi, a korabbiakhoz hasonlo hangulat vette kezdetet ismet kozottunk. legalabbis o probalkozik. en ugy erzem. de. az orok de. nekem nem megy. nem ertem. vagy talan csak nem tudok ugy reagalni ra. most kedvesebb es nyitottabb megint. most szivesen beszel velem. most koszon, es oda jon. es mosolyog. es eloben folytatja a beszelgetest a szemevel. aztan elmegy. illetve massal beszelget, ami nem baj. de tenyleg.

aztan nem valaszol. amit mar megszoktam tole. de azert meg mindig zavarhat. vagy nem? persze, vegul is most is en ajanlottam fol, h ne is jelentkezzen. legalbb vicces volt. legalabbis szerintem.

es most nema csend.

tavaszi szunet. az elso ket nap nyugalom. pihenes. alvas. es unalom. menekules az evesbe-alvasba. pedig van munka. menekules a dontesek elol. most peldaul Olgaval kapcsolatban. azt hiszem, megyek NYC-ba. csak meg az esteket nem tudom.
es az ellopott atelte/megelt eletekrol nem is beszelve. jobb nem belegondolni, mi is torent, mi is tortenik.

amugy a terv ( negy pont) halad. csak meg en nem latok bele. de lassan majd igen. igerem. magamnak.

____________________________________________________
az jutott az eszembe, h bizonyara vannak olyanok azok kozott, akik ezt olvassak, akiknek teljesen idegenul hangzik sok minden, amit irok - es nem csak azert mert van, nem is egyszer, h igencsak ertelmetlenre sikerul - legalabbis masoknak, de nem nekem -, amit irok. nos, pedig ez en vagyok. illetve 70%-ban, de lassan kozelitem a 100-at. csak meg nem vagyok benne biztos, h mindent leakarok-e irni. ide. igy. nektek. magamnak.

nem biztos.

de egyszer leirom.

a campus most rettenetesen ures. vagy legalabbis annak tunt a tegnapi es a mi kiruccanasom alkalmaval. a dorm is csnedesebb, mint maskor. pillanatokra olyan, mintha az egesz cska az enyem lenne.

holnapi tervek: gym, munka, es iras. gaz, h mennyire nem jutottam sokra az oldalakkal, amiket terveztem!

es remlejuk, h holmnapra elmulik ez a rettenetes buz is, amit, feltetelezesem szerinte, egy gorenynek koszonhetunk, aki epp a szellozteto rendszer kozeleben ijedt meg!! hogy a ..............!!