nincs mirol es hogyan ide irnom mar. az a furcsa, hogy miutan beszelgetesek es megjegyzesek sora ert (ne, nem csak vagy feltetlenul engem) ezen naploval kapcsolatban, ugy fogyatkozott meg a lelkesedesem....nem is, a kotodesem ehhez a helyhez, amely oly sok mindent megorokitett. es meg tobb mindent talan nem. vagy talan csak tulsagosan kodolva.
sok-sok minden miatt egy ideje elkezdett zavarni, hogy mindazok, akik erre jarnak (mert tudom, hogy erre jarnak) nem jelentkeznek semmilyen formaban. fura es kusza ez.
az a tudat kezdett el zavarni, hogy tudom, hogy olvasnak, beleolvasnak az eletembe olyanok, akik aztan utana minden szo nelkul udvozolnek masnap ilyen vagy olyan formaban. hogy tudnak dolgokrol, es megsem szolnak. en viszont tudom, hogy olvasnak, igy megsem irok le mindent ugy, ahogy szeretnek. vagy, persze, ez az en valasztasom, ezert nem is okolok senki mast. de a lenyeg: nem tetszett a tudat. az az erdeks erzes keritett hatalmaba, amit most zavarral probalok leirni, pedig tulajdonkeppen talan nem is azt takarja, nem tudom. nyilvan, a blogolas arrol szol, hogy nyilvanossa valik vkinek az elete, illetve talan inkabb csak az, amit ide leir.
nem jottek mar ugyan olyan izzel a szavak.
van, hogy nem is ertettem, miert akar olvasni az, aki itt van mellettem, aki benne van a mindennapjaimban?!
ez a fajta egyoldalu kommunikacio hogyan eligethet ki barmifele kapcsolattartast is barkivel, azokkal is, akik nincsenek mindennap mellettem.
mashogy ereztem ennek az egesznek a realitasat, amikor meg kulfoldon voltam. onnan beszamoltam magamnak es nektek. elobb inkabb nektek. aztan tudtam, hogy van, aki nem olvassa. es ez rosszabbul esett mar annak a sok masik olvasonak a jelenlete, aki bizony igen. mert ez ennyire erzekeny dolgo tud lenni. rettenetes volt sokszor a kommunikacio hiany. tudom, mindig azt irtam, mondtam, es lathato is volt, hogy jol vagyok, nem is volt ez maskent, de ettol fuggetlenul is erzem, hogy....
de nem ez a lenyeg. ennek mar nincs sok jelentosege.
tul sok a nemasag korulottem. valasztott ez reszben. es miattam is tortenik sok esetben. igy ez megint csak nem ezert szol. nem is tudom, kinek es minek szol ez akkor. minek is irok? minek....
1 Comments:
Vivien, ez jut eszembe most:
irj arrol, ami fontos neked, amit ha leirsz, jobban megerted utana. Irj magadrol, hogy lasd milyen vagy, vagy legalabbis milyennek lattatod magad. Irj az eletedrol, a tanulsagokrol, erzelmekrol, sztoriktol. Irj olyat, amit ki kell irnod magadbol, hogy megnyugodj. Rakj fol verseket, novellakat, amiket szeretsz, es sajatokat is, ha vannak. Irj a szinhazrol, hisz ez az eleted. Irj szinikritikakat es oszd meg az olvasokkal; filozofalj, viccelodj, duhongj, es oromkodj rajta.
Kerlek, gondold meg, hogy tenyleg elo akarod-e irni az olvasoidnak, hogy kommenteljenek! Nem olyan ez, mint ha egy iro a konyvborito hatuljara azt irna, hogy csak az veheti meg, aki utana valami kritikat ir rola neki? Es ellenorizni fogja am (mert megteheti), ugyhogy meg csak eszebe se jusson senkinek, hogy csaljon.
En, mint kosza olvasod, arra buzditalak, hogy irj olyat, amibol megismernek az olvasoid. Irj magadnak is, de ne csak magadnak, mert azert latogatunk ide, hogy halljunk feloled. Ne csak toredekeket irj, mert en szemely szerint nagyon sokszor semmit nem birok kihamozni belole.
Annak is nagyon orulnek, ha tobb lenne az ekezet (irom ezt ekezetek nelkul, ehehe), es kevesebb a Typo; sokkal, de sokkal konnyebb lenne olvasni.
Szoval irj, irj, kedves Vivi, hogy tudjak Rolad! :) - A kisdobos
Megjegyzés küldése
<< Home